csend sikoly

sikolt a csendbe ölt harmónia
elveszett hang hasítja szét
bóbiskoló falevelek álmainak tavasz-ígéretét

mellém borulnak az esti árnyak
az utca lábam alá fordul
elmaradnak a kövek
a taposott utak
a szavak...
azok az igaznak hazudott mondatok
...elhittem
akartam
hinni mertem
és elnyertem
a méltó szenvedést

kerge lobbanásokban fogyott el reményem
nőtt a kétségbeesés
mosolyok hurkolódtak szívemre
a bűnök ártatlanul-nyílt tekintetek mögé rejtőztek

már soha nem érthetem meg
már soha nem érhetem el
felkavar
meggyötör az igazság
belém fészkelte rút kétségeit
a vélt valóság

hogy tud fájni az ismeretlen
miközben a tudott megöl...
...de legalább könyörületes