szomorú reggel nyikorog a párás reggelajtók csapódnak valaholsápadt-szürkére festve a Világbánatom átölel és rám hajol tétován hullanak erőtlen fényekmajd szétfolynak a lomha utcákonemlékeit derűs napoknakmég csukott szemmel sem látom nyálkásan nyúlik el az úttestegy-egy elbrummogó autó aláde a reggeli csend tovább sunyítúgy tesz mintha nem hallaná körülvett ez a nedves magánybekúszott a ház falai alattnem lep meg... ismerőshiszen már máskor is itt ragadt
szomorú reggel
nyikorog a párás reggelajtók csapódnak valaholsápadt-szürkére festve a Világbánatom átölel és rám hajol
tétován hullanak erőtlen fényekmajd szétfolynak a lomha utcákonemlékeit derűs napoknakmég csukott szemmel sem látom
nyálkásan nyúlik el az úttestegy-egy elbrummogó autó aláde a reggeli csend tovább sunyítúgy tesz mintha nem hallaná
körülvett ez a nedves magánybekúszott a ház falai alattnem lep meg... ismerőshiszen már máskor is itt ragadt