1.

...a belső csend... a kiürülés csendje.... az az állapot, amikor nem tudjuk megérkeztünk-e valahova, vagy csak itt vagyunk... azt érezzük, hogy menni kellene tovább, de nem találjuk, nem látjuk az utat... valami rendkívül erős hiányérzet fojtogat, mert tudjuk, még nem hajtottuk végre a dolgunkat.... a nagy feladat még hátra van...
...de mi az?

2.

A világot nem kell megváltani, pontosabba nem nagy tettekkel kell, lehet megváltani. Csupán a mindennapok egyszerű boldogságával.
Szigorúnak kell lenni önmagunkkal, de igazságosnak, mert mi dolgunk a világon?
Boldognak lenni és boldoggá tenni másokat... ez elég, még akkor is, ha az egész csak egyetlen pillanat.

3.

Néha annyira elveszünk a saját világunkban, hogy egyetlennek képzeljük. Lehet, hogy az is..de az biztos, hogy így az is marad....
A tojás falait össze kell törni a fiókának, hogy élni tudjon.

4.

Mi a szerelem?
Vajon újjászületik?
Csak az anyagi létben létezik?
Talán a lelkek egység utáni vágyának megnyilvánulása vagy az anyag magasabb létminőség iránti vonzódása....
Mindegy...
Szép, titokzatos és emberi...

5.

A verset "kiengedni" nehéz. Az a fontos, hogy nem megírni kell őket, hanem hagyni, hogy megszülessenek, mint a gyerekek.
...és mindegy milyen, mindenképpen a miénk, mert egy rész belőlünk.

6.

Nem az a fontos, hogy minek nevezzük amit írunk, hanem az, hogy mit érzünk miközben írjuk és méginkább az, hogy mit érez, aki olvassa.

7.

Nem a vers ritmusa, rímei, a kifejezések vagy más formai jegyek érintenek meg, hanem az érzések amelyek kiszabadultak belőled a vers írásakor, vagy olvasásakor.

8.

Kell a realitás boldogsága, hogy megint lebegni tudjunk, fátyol-sárga fényű, lágyan lebegő, szélkönnyű gondolataink tollpihe-szárnyain, mint az égről a földre görbült sokszínű, álmodó szivárvány.

9.
Mert a szomorúság és a boldogság nagyon közel vannak egymáshoz. Sok-sok ponton érintkeznek is egymással és néha örömünkben sírunk, bánatunkban meg nevetünk....

10.
A dalok a szívekben születnek és a lelkekben csendülnek fel... Gyakran nem sikerül úgy leírni, elénekelni őket, ahogy megszólalnak bennünk, de van rá esély, hogy másokban is megpendítenek néhány lélek-húrt...