én még emlékszem

én még emlékszem...
távoli messzeségbe futottak az utak talpaim alól
míg homokot szórt a szél az árokparti füvekre
és a vízmosás széli füzekre ráült pihenni
a Napkorong

én még emlékszem...
csillámlott verejtékben úszó ifjú-nyári bőrömön
a rám tapadt sok-sok apró kvarcdarab
és a szemcsékről újra az égbe szállt
a napsugár

én még emlékszem...
árnyékom lassan eltűnni látszott alattam
és bár én egy helyben maradtam mégis mozdult a világ
repült fölöttem tüzes szárnyain
a napmadár

én még emlékszem...
bár nem történt semmi azon az égetően forró  nyári napon
de mintha megszakadt volna akkor az idő
és folytatni kéne már mert bőröm azóta is arra
a napra vár