hervadt léptek

hervadt léptek szabják ketté
lassú utak sötét aszfaltját

csendbe temetett napok oszladozó emlékei
keserű kenyeret kínálnak

síkos érintések tapadnak meg
könny-nélküli arcok ráncaiban

földre néző tekintetbe száradtak
a régi bízott remények

merre vezetnek a léptek?
nem tudja senki
hová vesztek el az évek?
nem látta senki
mikor szakadt szét a szó?
nem mondja senki
meddig nő a szenvedés?
nem tudja senki

széthullott egykori egészek
várnak az új egyesülésre

a létezés szíve még dobog
de nem akar magához térni a tett

az idő sunyin tovább ment
és itt hagyott valami csöpp teret

most ebben a térben kortalan élhetünk
de senki nem tudja miért létezünk