indulat

zengő hangokba fullad a kiáltás
elsorvad a néma fájdalom
semmi köde ül a vértelen kövekre
szívbe mar a szeretet
ha szülője a szánalom

becsukva már az igaz érzések ajtaja régen
bezárva minden szabad gondolat
felhúzva zászlórudakról integet
vigyorogva sandít le ránk
a csak önmagát szerető indulat

gyomrokban születik újjá
a halált szorító félelem
menekülésre készen
feszülő inakba zárva a futás
az egyetlen védelem