itt van az éjjel

kúszik a földön
végig az árnyék
itt van az éjjel
Hold kicsit vár még

vörös buborék
siklik az égre
fekete borul
ragyogó kékre

mélyebben szól a dal
csendesebb a csend is
magasabb most a fal
sötét kint is, bent is

árnyak bújnak elő
homályos zugokból
reszkető nyöszörgés
elhaló sóhajból

csúszik az éjszaka
megül a városon
nyálkás a félelem
tereken átoson

magányom alszik
árván egy padon
megszólíthatnám
de nem akarom

messziről mintha
engem hívnának
túlpartra űzött
éjféli árnyak