éjszakai utca

suhogó fátylak alatt alszik a város
csendet rejtenek leveleik közé az út menti fák
nappali ragyogások emléke már homályos
a fakuló színek Hold-ezüstjét másolják

bujkálnak most az árnyak
néma titkok húzódnak be sötét kapuk mögé
éjjel mindenkit másnak látnak
az óvatos macska mintha mindezt értené

megrázkódnak néha a lombkoronák
borzongató szelet hajszolnak végig az utcákon
karókra száműzött fények mélabúsan kísérnek
céltalanul hozzád vezető sétákon