a Szív körforgása....

figyeltem...
nem tudom hova
figyelek...
nem tudom mire
de nagyon

a lényeg valahol itt van
abban amit látok
abban amit hallok
talán ott ahol érzek
talán az amitől vérzek

valahol eltűnik az esszencia
elszivárog
szublimál
de lehet csupán elrejtőzik
bujkál

megfognám
erősen megragadnám
ha láthatnám
csak egyszer
elkapnám
ha tehetném

de mint a fény
ha kinyúlok felé
árnyékot ad kéz
az akarat
hogy az enyém legyen
elsötétíti a tér egy szeletét
és bünteti az idő
a csillogás szeretetét

nem is tudom miért akarom
azt a ragyogó igazságot
Minden Lényegét
azt a pontot
ahol más az értelem
nincs szó
nincs érzés
minden rideg
de mégis felmelegít a tudat
hogy itt most az Út véget ér
a pontból nincs tovább
nincs hová
nincs minek

ami eddig hajtott
bíztatott
taszított és űzött előre
eltűnik hírtelen
amint megtalálom a lényeget
elveszik az értelem
és nem tudom
vajon mi marad...

talán csak a feledés
és a tudat
hogy minden értelem értelmetlen
minden lényeg lényegtelen
ha már nincs kérdés
nem lehet lépni sem
ha már nincs kétség
nincs miért élni sem

talán a célban megsemmisül Minden
abban az egyetlen pontban
megsemmisül amit ismerni véltünk
és rájövünk
hogy egyetlen ilyen csírában
született a Lét
és hogy az Út...:
kutatás
rátalálás
megértés
megsemmisülés
átszerveződés
születés
örök körforgás

...gyűrű az Út szalagja
az irányt a Szív mutatja
a Lélek
és nem a Test szíve
Ember és Kozmosz sem lehet nélküle