csak az álom

lángoló árnyakat rejt
mélyen bogarában
nyugtalan táncot járó
álmodó szemed

gyűrt takarót szorít
görcsösen ránduló markába
simogatásra vágyó
üresen vonagló kezed

szelíd tombolással lüktet
ereidben a vér
sóvár testedben
buján mozdul a vágy

milyen hideg most
egyedül vergődve
és milyen forró tud lenni
más testéhez bújva az ágy

az álom lesben áll
és most is felkavar
a nyugalmas éj nem elcsendesíteni
hanem felajzani akar

szemed szinte látni véli
a merész képeket
bőröd mintha érezné már
az izgató test-íveket

álmaidban eltűnik a valóság
elillan a józan Lehet
bár félsz önmagadtól
de azt suttogod: álmodni lehet...