mások - benned

ábrándjaik álmodták már
beléd oly sokan
ölelték benned saját maguk
önfeledt-boldogan
repültek fénylőn-sivár
mámoruk vonatán
miközben Te velük is
magányos maradtál

éjszakák fontak béklyót
hazug érzésekből
szeretetre vágyó szívedre
és ma már azt sem tudod
képes vagy-e még
az igazi szerelemre

vállaid alatt párnák
teltek meg izzadt örömökkel
és amikor a vágy elszállt
sós könnyeid keveredtek
a kibuggyant gyönyörökkel

valahogy mindig elmaradt a repülés
a szárnyalni akarás után
nem értél soha a csúcsra
és nem jött a megváltó zuhanás
kapkodó lélegzet nyomán

soha nem tudtál boldog-aléltan
karokban pihenni
mindig a még-többet
a még-továbbot próbáltad keresni

azt sem tudhatod
másoknak mit adtál
hiszen miért hinnéd
"Jó volt..."
ha Te is hazudtál