hallod a dalt? dúdold velem hallod ahogy szól...? dúdold kedvesem alig zavarjuk meg a csendet a nyugalom átölel a dallam lágyan körbe fon lebeg mint könnyű pihe mint a gondolat mint egy álom mint az álmunk amire most rátaláltunk és egymás szemébe nézve látjuk azt amiért a Mindenség megszületett egymásban megtaláljuk a szeretetet
hallod? hogy szól a dal ott belül hogy zengenek a hangok hogy hullámzanak a dallamok testet ölt a harmónia lüktet a létezés örök milliószor elfojtott ritmusa bennünk zeng bennünk dobol ölel és átkarol könnyű csókot lehel elgyötört lelkünkre libegve elsuhan majd újra visszatér közössé váló ereinkben egyszerre lüktet a vér
hallod a dalt? érzed a ritmust? dúdold nekem és ringass el légy az én dalom kedvesem monoton és féktelen szédítő és reménytelen... ez a dallam most a miénk belőlünk fakad és bennünk tűnik el szelíd örvényt kavar és vad szavakat akar simogatást és uralmat izzó hangok fonnak át és uralnak egymásba olvadnak most a test határok ringató álommal keverednek a valóságos érintések csókok zengenek és harsognak az ölelések a feszes ritmus kitörni készül szabadulna már a megkötözött lélek kiáltani készül a vágy: Vedd észre még élek...! minden hangot elsöpör a lüktető hullámzás és a lázadó energiák két testből gyúrnak most egyetlen matériát
hallgasd a dalt! csendesedik már a ritmus távolba futnak a vad örvények nem zúgnak már a harsonák egyre halkulnak a hangok altató futamok csendesítenek elnyugszanak a lágyan pihegő testek egyetlen dalból ismét két test lesz két test.. de egyetlen még mindig a lélek még őrzi a mi dalunk és amíg szeretsz ... a világ együtt dúdolja velünk a Mi Dalunk