megpattant az égen valami kék sugár
felhőkről néz le ránk a ködös alkonyat
eltörtek mind a nap-szilánkok
elnyelte a csend a hangokat

csábít a sötétség
meleg és rejtélyes az este
és elnyúlik a föld felett
az éjszaka édes teste

megpattant az ég szövete
és a hanyatló napkorong
szikrákat szórt a magasba
ezen az különös alkonyon

sóhajtó széltől rezdülnek
az érzékek húrjai
és hogy nyílnak a virágok
szinte már hallani

szirmok közül szabadulnak
buja bilincs-illatok
átölelnek, körbefonnak
de mozdulni nem tudok

megpattant az égen valami kék sugár
Hold-sarlón hintáznak most az álmaink
eltörtek mind az igaz mondatok
hazudni kényszerítenek vágyaink

csend van bennem és hallgatok
a némaság ül velem egyedül
és hallom ahogy távolodva
egy angyal még nekem hegedül