fénycsapdák

fénycsapdákat állított az Idő
minden ami történt
már sötétbe veszett
a Múlt talán nem is létezett

elnyúlt spirálok karjaival
ölel a Végtelen
megérthetném ami volt...
a hamis hit ezzel ámít szüntelen

elüldözött józan percek
már az emlékek ködébe vesztek
tudom, a Lehetetlen létezik
csak azt nem, mikor érkezik

hozzám talál megrettent szavak
mélabús lemondása
amikor bölcs életeknek
már nincs maradása

ugyan azt a játékot játszuk
Teremtésünk kezdete óta
néha még nevetünk is rajta
mintha kellemes, mintha jó volna

fénycsapdákban vergődik a Lélek
egy-egy foglyul ejtett pillanatban
sorvad el
már alig pislákol az Élet