tombolni

csak tombolni tudnék egyszer
úgy igazán...
ösztön markával szorítani
vadállatként vonyítani
tele ordítani ezt az álszent világot

őszintén...
ahogy még senki sem látott
a szavak nem kellenének
virágai az ürességnek
a semmitmondó szólamok
bújjanak elő akkor
ha már nem vagyok

csak tombolni tudnék egyszer
úgy igazán...
nem törődni szokásokkal
renddel és szabályokkal
azt tenni csupán
mit a megbúvó
rejtőzködő állat kíván

önzőn...
ahogy mindenki szeretné
széttörve a mesterkélt
lét-korlátokat
amik mögé az igazi kéj
talán soha nem látogat

csak tombolni tudnék egyszer
úgy igazán...
engedni vágyaim szavának
fricskát adni
ennek az egész álszent világnak