mély-sötét láng

mély-sötéten ég a láng
felperzsel minden szemérmet
reszketve vár a lány
érzi a vágy eléget

mennyire mozdulna
el is futna talán
nem indul mégsem
csak reszketve vár

tudni már semmit nem akar
csak megismerni a test titkait
átélni amikor az élvezet
lassan mindent elborít

forróság ömlik szét
érzi lobogni volna jó
vergődni tehetetlen
vad szélben kis hajó

mély-sötéten ég a láng
béklyók a kezeken
mozdulatlan fájdalom
tehetetlen szerelem

megszűnt már minden
eltűnt a büszkeség
vöröslőn izzik a test
kigyúlt a szürkeség

zubogva ömlik a kéj
csattognak a bőrön vágydalok
homályos már a lét
zihálnak a sóhajok

perzsel minden érintés
a bőrön tűz-rózsák fakadnak
vadul tombol ösztönöd
átadod magad uradnak

mély-sötéten ég a láng
ernyedten oldódik fel a test
egyre csak súgja a száj
mindig ugyan-így szeress!