spirálkaron

semmitmondó szavak
tekerednek végig az életemen
minden fontos dolog már megtörtént velem
ami most zajlik túl van a létezés síkjain
valahol kint járok egy Galaxis spirál karjain
fekete lyukak köpik arcomba az ürességet
itt van az a hely ahol a Semmiből sötétség lett
energia-gomolyok gurulnak végig lassan
láthatatlan erővonalak mentén
erőterek kavarognak előttem
érzem...
pedig érteni szeretném

egymásba keverednek
anyagai a közeli tereknek
létrejön való és valótlan
nem tudom mi leszek mi voltam
időtlen a változó idő
tereket zúz szét a dimenziótlan káosza
jelenbe fordul a perc
eloszlik a teremtés pátosza
anyaggá lesz az energia
görbül az egyenesen indult tér
ölelő-lágy ívet ír le
hajlik az útra kényszerített fény

ami mindezt mozgatja: az Ok
...örökre titok