másként élni

éles tollakat sodor az áradat
sima kövekre hullik a könny
érdes göröngyökbe mélyed a gyökér
mint falevelek erei odafönn

harapni kellene az Életet
enni a Világ Kenyerét
elfogadni, ha felém nyújtja
bárki nyitott tenyerét

vándorként az utat járni
megállni sötét ég alatt
csodálni felkelő Napot
megköszönni, hogy egyszer láttalak

menni előre, hátra sose nézni
nyomokat hagyni a porban mögöttem
észrevenni, hogy körbe járok
eltitkolni, ha egyszer mégis megjöttem

minden magammal hozott szépet
nagy halomba összehordani
őrizgetett izzó hitemmel
az egész alá máglyát gyújtani

tudni, hogy ami fontos
önmagamban hordozom
én vagyok önnön jutalmam
és büntető ostorom

saját fejemre illesztek glóriát
vagy két kézzel szórok hamut
szívemre lakatot kattintok
vagy kitárok minden kaput

önmagam teremtem meg és pusztítom el
ha sorvadni kezd az idő
én vagyok minden ami Volt
és én vagyok az Eljövő