zene szólt...

valahonnan simogató dallamok szálltak hozzánk
csendes, kicsit bús, lágy melódiák
ringattak, öleltek a zsongó hangjegyek
megadón hajtottad vállamra fejedet

lassan tűnt el körülünk minden
láttuk, hogy már semmi más nincsen
elmosódott csíkokból állt csupán a világ
Te felemelted a fejed, vágyón néztél rám

hogy búgott az a dal és hogy ölelt két karod
fordultunk tovább mert láttam, hogy még akarod
bal kezemben a kezed, derekadon jobbom
valami nagyon szépet kellett volna súgnom

de nem voltak szavak, csak a zene szárnyai
a szerelem lassan, forrón perzselő lángjai
minden fordulat tovább szította vágyaink
repültünk, bár soha nem voltak szárnyaink

lassan oldódtunk fel az örök körforgásban
eltűntünk az áramló folytonos sodrásban
megszűnt két élet és egy új született
egy volt már a lelkünk, de két szív lüktetett