nem jól keresed mindig mástól várod a feloldozást mindig elmenekülsz ha már majdnem rád talál mindig szégyenlősen lehajtod a fejed hogy ne láss vagy üvöltesz hogy ne hallj nem akarsz önmagad szemébe nézni nem akarod hallani saját belső hangjaid csak élni akarsz ahogy lehet... amilyennek az életet képzeled létezni enni aludni szeretni gyűlölni feledni persze ki tudja lehet hogy tényleg csak ennyi... de valami azt súgja mást... többet jelent Embernek lenni...