lábnyomok

csokorba szedett lábnyomok
kopognak előttem
hallgatom

gyertyákat gyújtanak az oszlopok
tétova éjszakák követnek
utamon

suttog néhány ablak
titkokat mesél
kapuk szárnyaival
szimfóniát játszik a szél

bánatot hordoz
elém zuhan a sötétlő idő
fájdalmat rejteget
elszaladni már nincs elég erő

kegyetlen az élet
és a halál se jobb
ha néha ébren vagyok
még akkor sem álmodok

zöld levél serked a száraz ágakon
dalolnak a gyökerek
hallgatom

lépteim alól eltűnnek a kószáló lábnyomok
folyton előre megyek és visszatérek
utamon