zavar...

csókok
bókok
álmok
vágyak
virtuális éjek várnak

süllyedő dallam
éledő szavak
nagyon régen volt
amikor láttalak

kicsiny világunk
nagy távolságai
halkuló sírás
elhaló hangjai

osonó léptek
óvatos zaja
csendes lemondás
este visz haza

sárba olvadt könny
és felszáradt izzadtság
túl közel a végtelen
és túl nagy a távolság

pontok közé keverednek
érzelmek morzsái
lelkünkön vöröslenek
a lemondás rozsdái

bámul a vágy
semmibe markol a kéz
távoli szempár
még emléket idéz

szobákba zárt világunk
digitális létezés
székhez szegezett tettek
pedig valódi a késztetés

álmok
vágyak
halál
születés
virtuális ébredés