ragassz egy plakátot a falra legyenek rajta kövér betűk nagy és izzó duzzadt-testű betűk azoknak sötét titka van őriznek letűnt jelszavakat és ordítanak hangtalan a falról mert nekik nem parancsol az idő ez a veszett-hatalmú szerető
tűzben égő betűk harsányak és hetykék visszatérnek újra és újra mint tavasszal a fecskék akik a villanydrótokat lepték ősszel és csiviteltek nagy hangon fecske-szavakat csapatokban indultak útra másutt vészelni át a fagyokat és havakat
most a plakáton a rikító vörös betűk ülnek fecske-sorban nem csivognak hanem ordítanak arcunkba vágják hogy mindig jó visszatérni és újra meg újra nézni az olvasó szemeket melyek a plakát-szemetet falják és megtanulják mi kell nekik mitől lesz boldog a test és a lélek félek erről mit sem tud de tehetetlen különben is mert a lélek-hangja halk elnyomja a plakát-ricsaj
végül egész életünk a falakról irányítják hogy mit kell tennünk mit kell hinnünk kit szeretnünk kit gyűlölnünk a kövér betűk a plakát-tetűk majd megmondják szemünk diktál az agynak a szívnek és a földi mennyország hív meg minden harsány szóban és képben egyetlen menekülést talán csak a magány kínál ha nem jársz az utca plakát-oldalán behunyod a szemed és azt hiszed most végre önmagad lehetsz de megszólal egy hang a füledben a plakát-szavakat ismétli hogy olvasnod se kelljen
sokáig tart mire rájössz nem a plakát tehet róla életed irányítója csak úgy lehet ha benned is akad cinkosa gyenge lelked hagyja hogy szív és test legyen a meghatározó csak így lehet irányító ...a Nagy Plakátragasztó!
AJÁNLOM AZ OLDALT
