szerintem

szerintem
daloknak kellene szólni most köröttem
harsonáknak hirdetni:
megjöttem!

az utam bejártam
körbe értem
kegyelmet kívántam sokszor
de sohasem kértem

szenvedtem sokat
és álmodtam a végtelent
tagadtam a valót
és elhittem a képtelent

együgyű bölcs voltam
míg gyermek létem rám talált
megérinthettem később
a valóság áttetsző falát

elnyelt a csend
és szívembe oltotta a dobogást
elnyelt a sötét
és megmutatta lelkem sötét oldalát

magamra találtam
mások gyöngyház szemében
megértettem a halált
és tudtam sohasem éltem

húsom ráégett a szégyentől
remegő csontjaimra
vérem csordult
papírra írt szavaimra

tekintetem elvesztettem
a magány útjain
leszegett fejem
rejtette el kínjaim

csak egy villanás volt
egy éles fájdalom
szívem dobbanását
azóta hallgatom

lelkem a markomban tartom
most egyedül marad
riadtan vergődik
reszket de szabad

szerintem
daloknak kellene zúgni most fölöttem
a testem élni akart
de gyorsan megöltem