mikor...

mikor nehéz éjszakákat hordozok
és fáradt lábaim
tétován botlanak az úton

mikor kiszárad a pillantás
és minden szemvillanás
egy-egy lázas vallomás

mikor elcsuklik a hang
és görcsökbe fulladnak
a felbuggyanó szavak

mikor lüktet bőröm alatt
és forrni kezd ereimben
a vággyá sűrűsödő vér

mikor elhagynak a szeretetet hazudók
és a negédes mosolyokból
nyakamra hurok fonódik

mikor ezer jóakaratból
és a megszokás-napokból
lakatot kovácsol az élet

mikor fuldoklik már a lázadás
és az állati ösztön
riadót ver halántékomon

akkor megláthatod ki voltam egykor
akkor megtudhatod ki lehetek még
akkor megérezheted ki vagyok most
...de akkor késő lesz már menekülnöd