egyet perdült

egyet perdült a nyár
szeméből könnyeket hullatott
eltűnt a napsugár
talán a felhőkön túl ragyog

fejünk fölé dobta
hidegvizes fürdőszivacsát
égi víz locsolja
árva vándorok csupasz nyakát

egyet fordult a nyár
lágy hangja máris tova suhant
visszhangja most halt el
nyomába vad őszi szél surrant

egyet perdült az ősz
megcibálta felhők üstökét
rárázta a fákra
sárga-barna lucskos ecsetjét

ködpárát sóhajtott
kacaja nyirkos volt és hideg
didergett az ég is
borzongtak fodrozódó vizek

egyet fordult az ősz
földre terítette szőnyegét
levél ágyra feküdt
most velünk tölti az idejét