felver...

virgonc nappali rezdülések
sejtelmes éjszakai pendülések
felverik nyugalmad
és a megszokás takaróját
cibálják le rólad
elszökik a kellemes tespedés-meleg
és az alattomos
mozdulj-hideg már a testedbe mar
már megint menni kell
már megint egy jel
hogy indulj
lódulj már te tunya
te semmire kellő
itt van már megint az idő
amikor menni kell
amikor tenni kell
nem várhatsz tovább
nem színlelheted az alvást
hátha figyelmen kívül hagy a sors
hátha nem is vagy adós
néhány lépéssel
néhány évvel
egy-két élettel...
azt hiszed megmenekülhetsz
és bujkálva még megmaradhatsz
már megint tévedsz
bár nem is biztos
hogy véget ér az élet
talán csak egy újabb menet vár
valami elképzelhetetlen
valami gonosz szörny áll
a mai nap szorítójában
és arcodba vigyorog
már lendül is a kéz
hiszen mindig ütni kész
mért mondod, hogy váratlan volt
ne szavakkal védekezz
ne add fel
semmi az a kis vérfolt
vagy talán nem is vér
csupán izzadtság
és nem is ringben állsz
ez az ágyad talán
ahol felriadtál
egy nyugtalan
rossz-álmú éjszakán...