földre hullott napsugarak

földre hullott napsugarak
átszúrják közös lépteink
utunk fényszilánkok borítják
felsérti lelkünk a múló idő
belénk marnak kétségeink
boldog órákat gyűjtünk
és őrizgetünk
a hosszú útra
szeretnénk majd
mosolyogva gondolni
az elrebbent múltra
emlékeket szeretnénk sokat és szépet
derűs hangokat és sok büszke képet
elégedett mosolyt
ujjongó kiáltást
csillogó szemeket
kielégült zihálást
mintha megfoghatnánk
megragadhatnánk a pillanat örömét
mintha össze gyűjthetnénk
az együttlétek örömét
agyunk polcaira
felállítjuk sorban
az élményeket
a megélteket
na és persze a képzelteket
amiket csak szerettünk volna
de jó hinni
hogy akár...
meg is történhetett volna