vad-csend

vad-csend ül a tájon éppen
nem hallani semmi neszt
erős markával a várakozás
fogva tart és nem ereszt

de repedni készül már
a látszat-nyugalom burka
hasadni akar
szakadni száz darabra

minden széthullt darab
vihart kavar
felverődik ami leülepedett
viszik a cafatok az üzenetet

örvendjen minden pusztul a régi
a friss idő immár elérkezett
szétszakad a viseltes létezés
az új élet megszületett

mennyi erő van most
ebben a viharban
ahogy száguld és mindent elsöpör
nem tudni vajon ez az
amire vártunk?
de azt reméljük
a szenvedés után eljön a gyönyör