markomba fogtam

markomba fogtam a Telet
hideg volt és már sötétedett
karomon végig futottak
a dermesztő fehér virágok
hópelyhek hullottak bőrömre
és a húsomba fúródtak jégszilánkok

megfagyott feszültségeim
mozdulatlan dühökké váltak
mozdulatlan lendülettel
akartam neki menni a Világnak

szorosan tartottam
szorítottam a Telet
őriztem
ápoltam
a melengető hideget

jeges páncélt növesztett rám
mögé nem láthatott senki
nem eresztettem
és fogva tartott
már nem tudtam létezni

megdermedt markomban
pislákolt még az élet
de valahogy egész lelkemben
fagyos Tél lett

markomba fogtam a Telet
nem éreztem már a hideget
átfontak a jégvirágok
és ereimmé váltak
szívembe jéghideg vizet
pumpáltak

azóta várom az olvadást
a Tavasz érkezését
markomban a Téllel
várom a Tűz éledését