tettek

természetes a mozdulat
bár lehetne furcsa a kép
izgatottan vár a pillanat
néma tanúk: az ágy, az asztal, a szék

lépni sem kell
mégis lassan előre jutunk
fájdalmakból átlényegült gyönyörökkel
teljes az utunk

a lélek szabadul
míg a test rabként szolgál
a lélek szabadul
a testen uralkodni próbál

gondolat nem kell
csak tenni elég
a ráció ne legyen úrrá
az érthetetlen-gyönyör élvezetén

nem kell magyarázni a tettet
nem lehet magyarázni az extázist
mit számít a hűvös józanság
a forró test várja a következő fázist