olvadás

még hófoltok tarkítják az utcát
az árnyékokban sunyin húzódik meg a tél
zsugorodik egyre jobban
mocskait is megmutatja a fehér

milyen ártatlanul tiszta volt nemrég
a hókristályokból szőt lepel
szűzi erényeket
gyermeki ártatlanságot idézett fel

az éltető napsugár simogatása mutatja meg
a fehér fátyol mit ér
eltűnésével táplál
de közben szennyessé válik az életért