mellém ült

mellém ült az ágyra...
azt hittem örökre ott marad
hideget hozott
és jeges szavakat mondott nekem
úgy szorította
a szívem szinte kihagyott
egy-egy ütemet
zaklatottá vált a ritmus
mint valami ősi üzenet

mellém ült az ágyra...
csak félve néztem rá
de így is láttam
sötét volt
és mégis árnyékot vetett
csak beszélt
és semmit
semmit nem kérdezett

mellém ült az ágyra...
dermedt csend
bujkált a szavai között
nem tudom miért
valahogy mégis elvarázsolt
lenyűgözött ahogy a mozdulatlan
testre ráborult
az éjszakába fordult este

mellém ült az ágyra...
hírtelen eltűnni látszott
láttam mögötte az ajtót
a szekrényt és a kabátot
lassan eloszlott
a hangja is távolabbról csengett
feloldódtak a körvonalak
reggel azt gondoltam:
éji alak, csak álmodtalak