sorok

egy lapon gyűlnek a sorok
kusza vonalak
talán betűk

egy lapon szöveggé szövődnek
az érzések
az édesek és a keserűk

okos és ostoba tanácsok
többnyire névtelenül
miért is kellene a név
hiszen magamnak írom
önmagamnak
bár olvasni nem csak én magam fogom
szavak közé szőttem az életem
megérteni most sem tudom
mit
miért
és miért úgy tettem
nem javítom egyetlen hibámat sem
és a sok-sok képzelt
önmentségnek kiötlött teória
magyarázatok kusza halmaza
mindig találtam én is mentséget
mint az ember általában
akartam hinni
hogy jó voltam
legalább úgy... általában

sorokba mentek mindent
ami értékem csak lehetett
talán megőrizhetem a lelkemet
vagy legalább annak jobbik darabját
hogy akik olvassák
érezzék
talán nincsenek egyedül
talán van más is
aki önmagához menekül

ha nincs más
aki felé fordulhat