szoríts...

szoríts...

szoríts erősen
én is szorítalak
nem kíméllek
össze roppantalak

nem külön létezünk
egyek vagyunk mi ketten
osztozunk az akaraton
és a tetten

légy falevél a szélben
engedd
hogy sodorjalak

legyél szunnyadó parázs
engedd
hogy felszítsalak

légy nedv-terhes felhő
amiből hűsítő esőt
fakasztok

legyél érett szőlő szeme
amiből édes nedűt
kortyolok

szoríts erősen
az idő elszalad
ha gondolkodsz
semmi nem marad

nem kell a legjobbra várni
a jövő még nem jön el
minden perc meghal
ami nem ölel

légy csillag az éjben
engedd
hogy kioltsalak

legyél holdfény-varázs
engedd
hogy csodáljalak

légy süvítve zuhanó kő
megtarthatlak magamnak
elkaptalak

legyél csintalan gondolat
megteremtettelek magamnak
megálmodtalak

szoríts erősen
én is szorítalak
ne bánj semmit
mindig vártalak

nem kell többé sírnod
a múlt már nem tűnik el
mindig velem maradsz
ha emlékezel