sötét kapuk

sötét kapuk

sötét kapuk nyílnak
bánatos szemek mögött
sötét kapuk mögé
rejted titkaid

bűnnek érzed
ha a boldogságot keresed
bűnnek
ha a vágyad elvakít

boldogságodat
sohasem találtad
mosolyod mögé
rejtőzik a bánat

érezted mindig
nem az vagy aki lehetnél
más testbe bújtál
minden hajnalon és estén

az éjszaka képeit félve zártad
csillogó íriszed mögé
féltél megláthatod
féltél valóság lehet az álmod
féltél attól amit akartál
amit akarsz...

és közben minden örömet elzavarsz
szemed elé fátyolként
hitedet ereszted
az emberi érzéseket
cipeled...
mintha az lenne a Kereszted