őszinte szavak
ugyan mit mondanak
mit érnek
hiszen csak a szépre vágyik a lélek
és kimondani már félek
a valóságot
úgysem lehet megérteni a jóságot
a szelíd akaratot
a vágyakat
hiszen még nevet sem adtam nekik
még nem ismerik
a kibuggyanó szavak
a belsőmben lakó igazat
hogyan formálnák hát meg
lelkemet
hogyan terítsem ki
a végtelent
a bennem lakó mélységeket
azokat a sötét zugokat
ahol megbújik a rossznak hitt
jóakarat
amiről azt hiszem
nem szabad
hogyan mondjam el
a félelmeket
amik megöröklik az életet
őszinte szavakba hogyan zárjam
azt amit még magam sem láttam
hiszen fények csak titkon érik
és én magam is
csak árnyakat láthatok
néhány torz alak
amivé a vágyam válhatott
eltitkolva
elhazudva is élnek tovább
de ki még sem mondhatók
őszinte szavakba nem csomagolhatók
ezért csendbe rejtőzik az igazság
elhallgatott mondatokban
félszavakban
jelenik meg a valóság
kimódolt szavak
és átgondolt szólamok
tudom persze
tudom
hogy ez is én vagyok
de így mindig marad
valami titok
vagy annak látszó...
azután az őszinte szavak
ha mégis megszületnek
nem tudom majd minek látszanak
kicsit torznak
kicsit keserűnek
sötétnek
hazugnak
nem olyannak amilyennek akartam
amilyennek gondoltam
tisztának őriztem
őszintének álmodtam
bűntelennek akartam
és simogatónak
és nem tudhatom
azt sem végül
valóban mindent elmondanak...
a félve kimondott
őszinte szavak
AJÁNLOM AZ OLDALT
