szakadt-fényű nappal volt
a város fölött eltűnt a suttogás
sodrás hajszolta tovább a fuldokolva-úszó
síkos-fekete üszkös rönköket
a tőkéken felejtett fürtöket pedig
madarak szaggatták leves cafatokká
az Ősz lelógatta lábait az égről
bodros fellegekben küldte el könnyeit
ami elöntötte a szomorúság árkait
arcunkon lefelé csorogva
majd földre ért és szétterült
mocskos pocsolyákban tocsogva
mintha belül égne még a Nyár tüze
úgy csillogtak a szemek
vágyak parázslottak
de a tűznek nem volt már heve
kihűlt a fény vagy a lángot
nyelte el az Ősz szomorú fellege