hazáig kísért

gondolatom hazáig kísért
hallottam a lépteit
kicsit gyorsabban mentem
de tudtam ez úgysem segít
minden kő külön koppant
csizmám alatt
eltalálták a hangok
a kerítéseket és a házfalat
lehullottak mögöttem
és surrantak tovább a semmibe
azt hiszem nem hallotta őket
csak én
más senki se

gondolatom hazáig kísért
majd a kapuban ott maradt
meglapult és úgy döntött vár
majd reggel újra megragad
és újra jön velem
arra amerre léptem vezetem

gondolatom hazáig kísért
furcsa hogy itthon nyugton hagyott
valahogy mintha vigyázott volna rám
ott kint a Világban megóvott talán
önmagamnak megőrzött
a sok veszély és kísértés között