egymásba görnyedt életek
hajszolt rózsaszirmokként sodródnak
a finom erezeten éles csíkok
gyűrött-hajszolt szirmok
vörösek és fehérek
kergetik egymást
űzik a boldogságot
egyre fakóbbak
szakadozik a szirom-szél
forog a sok szirom
távolodnak
majd egymáshoz ütődnek
de kapaszkodni össze
már nincs bennük erő...
már régen elengedte őket
az összetartozást jelentő
Rózsatő