érintő

érezd
ahogy megérintelek
amikor az utcán sétálsz
és könnyedén lépkedsz
lebben a szoknyád...
csak a karodat érintem
ne fordulj meg
érezd tarkódon a leheletemet
ajkaim megérintenek
nekem lépkedsz
nekem lebben a szoknyád
mozdul a karod
rezdül a melled
csak kicsit lassíts
rebbenjen a pillád
résnyire nyitott ajkaid
vörösödjenek
duzzadjanak képzelt csókomtól

érezd
ahogy a hátadat érintem
lazán leng a blúzod
és megmozdul a pánt
szinte magával ránt
feltámadt hírtelen
veled sétál tovább
titkolt vágyad
minden lépted
hozzám hoz közel
bármerre mennél
bármerre járnál
én is ott sétálok
és néha megállok Veled
újra és újra elképzeled

érezd
ahogy megérintelek
nézed az utat
az embereket
a házakat
de engem látsz
tágul a pupillád
lázad a vágyad
csak ösztönöd vezet
csak az alázat
hol jársz
már nem tudod
képzeletben én fogom a kezed
nem számít merre megyek
Te is jössz velem

érzed?
megérintelek
ennyi is elég
hogy máshová repülj
hogy valódi önmagaddá lényegülj
felvett álarcaid
lehámlanak rólad
...csak képzeletben érintelek...
hűvös nyugalmad hamuvá lesz
sosem érzett vágyak születnek benned
valahogy... kiáltani lenne kedved
szaladni
hogy megtalálj
és érezd
végre érezd igazán
ahogy megérintelek...

...és már nincs feszültség
csak nyugalom van
semmivé válhatsz a karjaimban