csorba napkorong

csorba napkorong gurul az égen
biceg a tört napsugár
de még ide ér
még rám talál

koppan a fény
mint légy ütközik az ablaküvegnek
úgy verődik vissza
enged a görcsös ütemnek

furcsa zajos-némaság ez
valami vihart előző csend
mintha megállna egy pillanatra
az elhajított kő odafent

zuhanás előtti bénult pillanat
megállt az emelkedés
a lendület már elfogyott
és az akarta oly kevés

most valami más kezdődik
indul egy új utazás
izgalom kell a félelem helyett
éltet a folytonos változás

csorba napkorong gurul az égen
elnyeli lassan a távoli határ
sötétség zuhan a szívre
a hit bénultan vár

de bizton tudom
hisz annyiszor megértem már
hogy minden éjszakára hajnal jön megint
és új napsugár