szemét szonett

út mentén egykor dicső múltunk hever
üres zacskó, üveg, műanyag veder
kiszolgált a szék, a televízió
szétszórva látni mind, elszomorító

nem tárgyak miatt nyitom ki a számat
nem tehetnek róla, szemétté váltak
azért írom sorba itt a betűket
hogy versbe szedjem a "szemét tetűket"

kik teleszórnak erdőket, mezőket
út széli árkot, parkot, temetőket
szemetüket a szemetünkké teszik
s magukat kultúr-embernek nevezik

hol a kultúra ebben a világban?
az imént itt, az árok szélén láttam...