vaktában
faltól falig
alig élve
lépve valamerre
vagy legalábbis próbálva
igyekezve
merészen félve
szóval
faltól falig élve...
valami ilyesmit érzek
valami kemény áll folyton az utamba
de neki megyek
ha addig élek
..és lehet hogy tényleg
fejjel előre
neki a falnak
nem
soha nem ezt akartam
de nem volt más út
csak faltól falig
és alig hiszem
hogy ezután másként teszem
sőt még a kezem sem teszem
védőn magam elé
vaktában
de mindig a fal felé
sodor az életem
a jellemem
és ha kérhetem
ne adj tanácsot nekem
hisz a magamét sem fogadom meg soha
ezért vagyok saját életem ostora
de soha nem nyugszom bele
hogy nem dőlhetnek le a falak...
próbálom folyton és újra
ha pedig nem sikerül
akkor véres fejem marad
a bizonyíték
hogy én legalább megpróbáltam...
igaz...
csupán vaktában