csiripelő ágak

csiripelő tavaszi ágak
apró gyémántok ragyognak
levél nincs még a fákon
de a virágok már fakadnak

sietős dolguk van tudom
hirdetni az élet örömét
megmutatni magát a világnak
elhagyja mind fába zárt börtönét

és felragyognak a kertek
szinte lángra gyúl a határ
mindenütt új élet serken
szirmokon táncol a napsugár

mintha szívemből bomlanának
mintha lelkem borulna virágba
úgy élvezem ezt a tavaszt
túl régen vártam a csodára

táncolni lenne kedvem
forogni csiripelő ágak alatt
hadd mondják csak akik látnak:
Nézd, micsoda őrült alak!

szirom-eső hullana fejemre
és illatával ölelne minden virág
akkor érezném igazán:
milyen csodás ez a tavaszi világ!