Egyből a Kettő
csend és oszló félhomály a szó még némán álldogál halk koppanással érkezik a szél foszló homályból születik a Fény Egy valaha volt a Minden Kettő különvált Egy lett az Egyben míg ellentétek harmóniát alkotnak eltűnik mit ellenségnek alkottak illeszkedik az egymáshoz nem való közeledik a más irányba haladó Egy ma egysége megszakadt Kettő különvált de egysége megmaradt saját köreim spirállá hajlanak az egyik karon már egyszer láttalak körök metszik egymást és megszűnnek külön létezni spirálkarok fonódnak egybe és megtanulnak szótlan ölelni amikor a Kettő ismét Egyé egyesül az Univerzum emberi vágya teljesül