elrejtetted a Tüzet

elrejtetted a Tüzet
az ostoba álmokat
a mindent elsöprő vad vágyakat
ne égessenek
ne pusztíthassák el a nyugodt
unalmas hétköznapokat

elrejtetted a Tüzet
de kioltani nem tudtad
nem merted
nem is akartad
meghalsz ha nem parázslik
a lobogás reménye éltet téged is

elrejtetted a Tüzet
és most egyre erősebben izzik
lángokat nevel
belülről éget el
nem zárhatod örökre magadba
de félsz ha kiengeded
túl erősen tombolna
megrémít a lobogás
félsz hogy elégsz
elhamvadsz a saját tüzedben

elrejtetted a Tüzet
és mégis ez a tűz éltet
ez a tűz irányít
megtennél bármit
csak lobogását másban is érezd
feláldoznál bármit
nem bánnád bárhogyan is éget
annyira vágyod a lángokat
nem hagy nyugton a gondolat

kell a Tűz
a szabadon lobogó
kell a Tűz
az égig felcsapó

kell hogy égessen
kell hogy fájjon amikor átölel
kell hogy elhamvadj a parazsán
és nem kell szánalmas kegyelem
kell hogy a kín gyönyörré váljon
kell a feltörő sikoly a szádon

kell hogy perzseljen örökké
kell hogy érezd az izzást
kell hogy megsemmisülj
nem kívántál még így mást
kell hogy a Tüzed másban is lobogjon
kell hogy égő áldozatod boldogságot adjon