mederben

kiapadt folyómeder iszapjában gázolok
nem marad utánam csupán lyukak
talán lábnyomok

a két partot már sűrű köd borítja
nyirkos hajnali szellő szalad
arcomat simítja

mozdulni kezd a fák között az élet
ébredő madarak torkából
felhangzik az ének

kiapadt folyómeder iszapjában lábnyomok
kővé dermedve mutatják majd
merre gázolok

talán egyszer megtalálják az iszap-lyukakat
és belőlük fejtik meg az okosok
élet utamat:

itt járt valaki a Folyó után
de nem fakadt éltető Forrás
léptei nyomán