szivárvány-szeletek

vésett üveg
szivárvány-szeletekké törött fénysugár
csillog mint a valóság
de az álmoknak vége már

csupa csend most a világ
csupa üres ragyogás
hány részre szakad az idő?
és miért fáj a szakadás?

érzem ahogy múlik a boldogság
nem látom többé egésznek a részeket
nem szól hozzám egyetlen dal sem
érzem ahogy elfelejtem a vétkeket

ez a dobbanás...
mintha a szívem verne
ez a lüktetés...
mintha még énekelne

talán mégis maradt bennem valami
valami a régi örömökből
talán a régi boldogság emléke
talán az dörömböl

vagy csak a lélek léptei visszhangoznak
ahogy elhagyja ezt a kiürült porhüvelyt