társtalan csókok

megszakadt esték
üldözött árnyai
bujkál a csend
társtalan csókokat kerget
az ölelkezés kényszere
de itt nincs már helye

ami volt messze tűnt
semmi nem maradt
most is megkínoz
a felbukkanó szomj
úgy ahogy már máskor is
átéltem naponta százszor is

nem segít semmi
még a közöny sem
pedig mennyi mindent próbáltam
titkokat súgtam Neked magamról
és hányszor meséltem meséket
reméltem egyszer majd megérted

de elfáradtak a napok
elárvult a vándor
a mindig elől haladó
nem követi senki a lépteit
mint Hold-vándor társtalan
pedig tudja jól: társa van

de megállni nem lehet
menni kell tovább
úton lenni az Élet
megérkezni a Halál